„Külső és belső perifériáink” - cigánypasztorációs konfrencia

„Külső és belső perifériáink” címmel szervezett cigánypasztorációs konferenciát a Boldog Ceferino Intézet október 16-án, melynek a nyíregyházi Szent Miklós Ház adott otthont.

Az ország minden részéről érkező szakembereket Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője, valamint Németh Péter szakmai asszisztens köszöntötte. Elhangzott, hogy a kereszténységben a periféria, a puszta felé nyitó gesztus nagyon fontos. Életünk legnehezebb pillanatai is a perifériához kötődnek, a kirekesztettség sokakat érint, ami ellen leginkább közösségi összefogással tudunk hatékonyan fellépni.

Szocska Ábel nyíregyházi görögkatolikus megyéspüspök házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, Jézus azokhoz jött el, akik határvonalon, periférián állnak. Személyes tapasztalatát megosztva rámutatott, hogy nem a körülményeink, nem a határaink a legmeghatározóbbak, hanem az Istennel való kapcsolatunk.

Dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye püspöke felidézte XIV. Leo pápa első körlevelét, melyben a szegények szeretetéről fogalmazta meg gondolatait. A körlevélben Leo pápa leszögezte, hogy a püspököknek, az egyháznak a legfőbb gondja a szegényekre legyen. A megyéspüspök ezt az odafordulást adta útravalóul a konferencia résztvevői számára.

Dr. habil. Görföl Tibor vallásfilozófus, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára előadásában rámutatott, hogy viszonylagos az, hogy mi tekinthető központnak és mi perifériának. 2013 óta Ferenc pápa lendületes felszólalása indította el az egyházat, hogy egyre jobban nyisson a perifáriák felé. Mint mondta, olyan életerő fakadhat a periférián, amelyet a fáradt központok nem tudnak felmutatni. Szerzetesek példáján keresztül mutatott rá, hogy attól, hogy a társadalom nem tud azonosulni valakinek a felfogásával, újításaival, attól az rengeteg még gyümölcsöt tud teremni a periféria számára. Hatalmi mechanizmusok, hatalmi folyamatok döntenek arról, hogy mi az elfogadható és mi számít elítélendőnek. A viszonylagosságra példaként hozta fel, hogy aki ellop tízezer forintot, vagy megöl egy embert, azt börtönbe zárják, de aki milliárdokat lop vagy emberek millióit öli meg, az tiszteletet kap.

Orosz István, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet propedeutikus elöljárója a találkozások teológiájáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy nem szabad megijedni, hanem szembe kell nézni a saját perifériánkra, határainkra, gyengeségeinkre, mert azokkal dolgozva - akár személyiségfejlesztő szakember segítségével - közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz. Az Isten a bűnbeeséskor látszólag a perifériára sodorta az embert, azzal, hogy kiűzte a Paradicsomból, ugyanakkor azt szerette volna, hogy vele legyünk. Számos példát felsorolt saját tapasztalatából merítve, amelyek rávilágítottak arra, hogy a többségi társadalom előítéletein közeledéssel, kapcsolódással, őszinte nyitottsággal lehet változtatni.

Mihályi Anikó magyartanár, a Váci és Budapesti Fegyház és Börtönben tanítja a fogvatartottakat. Előadásában arról beszélt, hogy a saját biztonságából, úgymond központjából, a budai Ciszterci Gimnáziumból 27 év után indult el a perifériára, a fogvatartottak közé és csodákkal találkozott. Nyitottan közeledett, reményt akart vinni és ugyanazt a nyitottságot és reményteliséget kapta a börtön falai között. Munkájának köszönhetően a fogvatartottak megérzik, hogy az irodalmi művek az ő életükről is szólnak és segít nekik, hogy a magyar órák idejére elfelejtsék a körülményeiket, a rabságot. Hangsúlyozta, hogy egy-egy őszinte beszélgetés képes megváltoztatni a fogvatartottak gondolkodásmódját, értékrendjét, akár az egész életét. A változáshoz azonban nemcsak belső elhatározásra van szükség, hanem arra is, hogy kikerülve a büntetés-végrehajtás keretei közül, más környezetben folytassák az életüket, mint ahonnan belesodródtak a bűnbe.

Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, melyet Koós Ede, az Egri Főegyházmegye cigánypasztorációs referense moderált. A beszélgetés résztvevői több kérdést jártak körül. Ezek között szerepelt, hogy létezik-e a perifériának hierarchiája és melyek azok a perifériák, amelyekről mindenképpen el kell mozdítani az embereket a központ felé. Elhangzott, hogy mélyen beleágyazódott az életünkbe a kábítószerhasználat, a függőségek, a nők testének áruba bocsátása, és fel kell tudnunk mutatni valamilyen pozitív alternatívát az emberek számára az életükben lévő űr kitöltésére, valamint, hogy nemcsak tanítanunk, hanem nyitottsággal tanulnunk is kellene egymástól. El kellene hinnünk, hogy nemcsak a mi komfortzónánkban van jelen Krisztus, hanem ki kell lépnünk a társadalom szemében perifériának számító területre, hogy ott is meg tudjuk tapasztalni Isten jelenlétét. Akit az Isten szerinti élet vonz, az mindig azt fogja központnak tekinteni, és arra fog menni, ahol az Isten szerinti életet megtapasztalja, ugyanakkor keresi a lehetőséget, hogy a periférián az akadályokat elhárítsa és mindenkihez elvigye az Evangélium üzenetét.

Antal István, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért Társadalmi Csoportok Kutatóközpontjának vezetője Paternalizmustól a közösségi önrendelkezésig című előadásának kezdetén azt a kérdést tette fel, hogy van-e „roma ügy” és ha nincs, mi az? Hangsúlyozta, hogy amikor a roma kérdésről beszélünk, a társadalom nagy része a szegénységről, hiányokról szóló szociálpolitikai kérdésre gondol, ugyanakkor látni kell a kultúrát, a generációkon átívelő hagyományokat, identitás megélését is. Arra mutatott rá, hogy a szegénység kultúráját nem szabad összetéveszteni a roma kultúrával, a szegénység nem kulturális defektus, hanem rendszerszintű, strukturális kirekesztés következménye. A kultúra nem a szegénység forrása, hanem túlélési stratégia a kirekesztő struktúrákkal szemben. Támogatásokkal, segélyekkel nem lehet valódi eredményt elérni, a roma embereket képessé kell tenni arra, hogy felelősséget vállaljanak saját életükért.

Raffael Mónika művészetterapeuta, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért kutató-elemzője kutatási adatokkal mutatta be a roma lakosság és ezen belül a nők iskolázottságát, lemorzsolódását. Érdekes adat, hogy a roma nők ugyan periférián vannak és hátrányt szenvednek, ugyanakkor sokkal nagyobb az iskolai lemorzsolódás a fiúk, férfiak körében. Mint mondta, a kedvezőtlen szociális háttér, támogatás hiánya, minták, értékek hiánya mind-mind lemorzsolódáshoz vezethet. A negatív adatok ellenére léteznek jó példák, sikeres életutak, amelyeket a Roma nők egymás közt című interjúkötetben gyűjtöttek össze. A kötetben roma nők perspektívájából vizsgálták az integrációt, hagyományokat és a társadalmi kihívásokat. Az eredmények tekintetében optimisták a szakemberek hiszen a roma lányok közel 80%-a tervezi, hogy legalább szakmát szerez. Érdekes tapasztalat, hogy a megkérdezettek csak azokat a szakmákat említették, amelyeket a közvetlen környezetükben megismerték. Az anyák körében végzett interjúk során kirajzolódott, hogy tehetetlennek érzik magukat, úgy nyilatkoztak, hogy semmilyen eszközzel nem tudják támogatni gyermekeiket. Hangsúlyozta, hogy az identitás erősítése, az önismeret fejlesztése segítheti a sikeres életutat.

Dr. Povedák István antropológus, néprajzkutató, valláskutató, a Designkultúra- és Művészettudományi Tudásközpont vezetője Búcsújárás és vernakuláris vallási küzdelmek című előadásában történelmi áttekintést adott a roma zarándoklatokról, búcsúkról. Elhangzott, hogy a romák jelentős része évente egyszer, a gyermekük keresztelőjekor megy el a templomba, ami számos konfliktust szül a többségi társadalom, az egyház és a romák között. Az előadó beszélt továbbá a sztereotípiákról, a média felelősségéről a tekintetben, hogy az előítéletek mélyülnek vagy éppen eloszlanak, valamint a periféria és a központ megítélésének hierarchikus szempontjairól. A valláskutató a rezilienciát, a kultúra megismerését, a kommunikációt emelte ki, amely segít lebontani az előítéleteket. „Úgy kell nekünk kereszténynek lennünk, hogy mások is megkívánják tőlünk a kereszténységet!” – zárta előadását az antropológus.

A szekció kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melynek moderátora Dr. Németh Zoltánné Dr. Lőrincz Zsuzsanna, az Egri Főegyházmegye Társadalmi kapcsolatok és szakpasztoráció koordinátora volt. A beszélgetés résztvevői saját életükből hoztak pozitív példákat a közösségek megtartó erejére, a hagyományok ápolására és az oktatási lehetőségek kihasználására vonatkozóan, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy megtalálják hivatásukat és kiteljesedjenek abban. Elhangzott, hogy a periféria nemcsak a hiány területe, hanem rengeteg lehetőséget rejt.

A konferencia végén Dr. habil. Povedák Kinga antropológus, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Társadalomtudományi Intézet Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének docense összegezte az előadásokat. A nyitottságról, rezilienciáról, a hagyományok, kultúra ápolásáról, a zene szerepéről és a benne rejlő missziós lehetőségről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a zenei gyakorlatok identitásokat, érzelmeket, kapcsolatokat hoznak létre, szavak nélkül kötik össze az embereket egymással és Istennel. A zene a vallási identitás fontos közege, így a cigány zenének az egyházi liturgiában való rendszeresítése is hozzájárulhat a cigány nemzetiség és a többségi társadalom közötti távolság csökkentéséhez.

A rendezvény Dr. Orosz Atanáz megyéspüspök áldásával zárult.

 

Pap Ildikó

kép: Szent István Televízió - Kissné Vanyó Boglárka, Federics Róbert

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza