Örök nyugalomra helyezték Nagy István plébánost

Október 22-én búcsúztatták és helyezték örök nyugalomra Nagy István plébános, esperes, c. kanonokot. Az elhunyt lelkipásztorért a hevesi plébániatemplomban mondott szentmisét Ternyák Csaba egri érsek paptestvéreivel, a búcsúztató szentbeszédet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondta.

Egy elődje szavait idézve úgy fogalmazott: a papi halál váratlan halál, s ez be is igazolódott István atya életében. Az Úr Jézus azt mondja, legyünk készen, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát. István atya halála napján is lelkipásztori munkát végzett.

A főpásztor felidézte: a háború utáni nemzedék életében még voltak nagy számban vallásos családok, amelyek tehetséges gyermekeiket eljuttatták a meglévő kevés egyházi iskolák valamelyikébe, s ott hivatások ébredtek. István atya is így indult a ferencesektől és magán viselte lelkében a ferences lelkiséget. Azt íratta az újmisés képére Szent Pál apostol korinthusi leveléből: „nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak, hogy üdvözüljenek” (1Kor 10, 33).

A Szent István Televízió idén készített vele portrébeszélgetést, „Az Isten mindig velem van és bátorít” címmel. Mondhatni, a két ige között telt el az élete: nem azt kereste, ami neki hasznos, hanem ami a híveknek, s vele volt az Úr és bátorította a három kápláni helyén, Polgáron, Kunszentmártonban, Jászapátiban, majd a három plébánosi helyén, Dévaványán, Tibolddarócon és itt Hevesen.

Élete abban a papi reménykedésben volt, amit Ferenc pápa fogalmazott meg, amit mi mindig vallottunk: hogy a remény zarándokai vagyunk. A zarándokai annak a kettős reménynek, amiben benne van a földi remény, s az a nagy remény, amikor akkor jön, mikor már másnak, a nem hívőnek nincs reménye.

Egy pap arra is gondolhat, - minden hívő gondolhat rá -  de egy pap különösen hogy Jézus választott ki bennünket. Azt mondja Jézus, hogy nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket (Jn 15, 16). Akármilyen gyarlók is vagyunk, esendők, akkor is az Úr Jézus választott. Bízott benne, hogy majd szolgálatára leszünk. A papokat különösen is ösztökélheti a tudat, hogy az Úr meghívott, s azt akarja, hogy vele legyünk. Ezért a keresztény temetés sohasem olyan gyász, mint a többié, akik nem hisznek - mondta Szent Pál -, ne szomorkodjatok úgy, mint a többiek. Ez nem azt jelenti, hogy ne szomorítaná meg a szívünket, hogyha valakit elveszítünk, mert nem az a baj, hogy te meghalsz vagy én meghalok, hanem az hal meg, akit szeretünk.

A mi reményünk a föltámadt Krisztusban nem egy délibáb, hanem valóság. Nüsszai Szent Gergely az ősegyház kiváló szónoka és írója volt. Halottakról szóló beszédében azt mondja: mi hiszünk a halottak közül való föltámadás nagy tanújában, az egész világmindenség urában, Jézus Krisztusban. Igen, mi ezzel a reménnyel búcsúzunk, és így veszünk imádságos búcsút István atyától a találkozás reményében! – zárta tanítását a főpásztor.

Nagy István plébános, esperes, c. kanonokot az erdőtelki temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza